A Sydney Operaház régóta a város fémjelzi és Ausztrália szimbóluma. Még a művészettől és az építészettől távol álló emberek is tudják a választ arra a kérdésre, hogy hol található korunk legszebb épülete. De közülük kevesen tudják, milyen nehézségekkel szembesültek a projekt szervezői, és mennyire valószínű a fagyása. A látszólag könnyű és szellős "Múzsák háza" mögött, amely a közönséget a zene és a fantáziák földjére tereli, titáni beruházások rejtőznek. A Sydney-i Operaház létrehozásának története eredetiségében nem marad el a tervezésénél.
A Sydney Operaház építésének fő szakaszai
Az építkezés kezdeményezője J. Goossens brit karmester volt, aki felhívta a hatóságok figyelmét arra, hogy a városban és az ország egész területén nincs jó tágasságú és akusztikai épület, a lakosság egyértelmű érdeklődéssel az opera és a balett iránt. Pénzgyűjtést is elkezdett (1954), és az építkezés helyszínét választotta - a Bennelong-fokot, amelyet három oldalról víz vesz körül, mindössze 1 km-re a központi parktól. Az építési engedélyt 1955-ben kapták meg, a költségvetési támogatás teljes megtagadásával. Ez volt az első oka az építkezés késésének: egy külön meghirdetett lottó adományait és bevételeit körülbelül két évtizedig gyűjtötték.
A Sydney-i Operaház legjobb tervezéséért kiírt nemzetközi versenyt J. Utzon dán építész nyerte meg, aki azt javasolta, hogy a kikötőt a hullámokon repülő hajóra emlékeztető épülettel díszítsék. A szakbizottságnak bemutatott vázlat inkább vázlatnak tűnt, az akkor még kevéssé ismert szerző nem igazán számított a győzelemre. De a szerencse mellette állt: az ő munkája vonzotta az elnököt - Eero Saarinen építész, aki feltörhetetlen tekintéllyel rendelkezik a közprojektek terén. A döntés nem volt egyöntetű, de végül Utzon vázlatát ismerték el a leg ergonómikusabbnak, ehhez képest más projektek nehézkesnek és banálisnak tűntek. Ugyancsak látványosnak tűnt minden szögből, és figyelembe vette a víz körülményeit.
Az 1959-ben megkezdett építkezés a tervezett 4 helyett 14 évig húzódott, és a bázishoz képest 102 millió ausztrál dollárt követelt. Az okokat mind az alapok hiánya, mind a hatóságok azon követelménye magyarázta, hogy további 2 csarnokot vegyenek fel a projektbe. Az eredeti tervben javasolt héjgömbök nem tudták mindegyiket befogadni, és akusztikai hiányosságaik voltak. Az építésznek évekbe tellett, amíg alternatív megoldást talált és megoldotta a problémákat.
A változások negatívan befolyásolták a becslést: az épület megnövekedett súlya miatt fel kellett robbantani a Sydney Harbourban épült alapítványt, és újra kellett cserélni, beleértve 580 cölöpöt. Ez a kereskedelmi oldalak felvételére vonatkozó új követelményekkel (a befektetők szerették volna megszerezni a részüket) és az állami lottó finanszírozásának 1966-os befagyasztásával párosulva Utzon megtagadta karrierje legjelentősebb munkáját és a jövőbeni Ausztráliába való látogatást.
A projekt ellenzői sikkasztással vádolták az építőket, és valójában igazuk volt. De esélyük sem volt a kezdeti 7 millióba befektetni: akkoriban még nem volt úszó emelőberendezés Ausztráliában (a gerendák felszereléséhez minden daru önmagában 100 000-be került), sok megoldás radikálisan új volt és további forrásokat igényelt. Több mint 2000 fix tetőszakasz készült külön vázlatok szerint, a technológia költségesnek és bonyolultnak bizonyult.
Az üvegezést és a tetőfedő anyagokat külsőleg is megrendelték. 6000 m2 üveg és több mint 1 millió darab fehér és krémszínű csempe (azulejo) készült külön megrendelésre az európai országokban. Az ideális tetőfelület elérése érdekében a cserepeket mechanikusan rögzítették, a teljes fedettség 1,62 ha volt. A cseresznye a speciális álmennyezetek hiányoznak az eredeti kivitelből. Az építőknek egyszerűen nem volt lehetőségük a projekt befejezésére 1973 előtt.
A szerkezet, a homlokzat és a belső dekoráció leírása
Az ünnepélyes megnyitó után a sydneyi operaházat gyorsan az expresszionizmus remekeinek és a szárazföld fő látnivalóinak tulajdonították. Képek róla megjelentek a filmplakátokban, magazinokban és ajándéktárgyakban. A hatalmas (161 ezer tonna) épület olyan volt, mint egy könnyű vitorlás vagy hófehér kagyló, amely megváltoztatta árnyékát, amikor a világítás megváltozott. A szerző ötlete, hogy megragadja a nap tükröződését és a nap folyamán felhőket, valamint az éjszakai erős fényt, teljesen igazolta magát: a homlokzat továbbra sem igényel további dekorációkat.
A belső dekorációhoz helyi anyagokat használtak: fa, rétegelt lemez és rózsaszín gránit. A komplexumban 5 főcsarnok, legfeljebb 5738 fő befogadására alkalmas fogadóterem, számos étterem, üzlet, kávézó, sok stúdió és használati helyiség található. Az elrendezés bonyolultsága legendássá vált: egy futár története, aki eltévedt és a darab során csomaggal lépett a színpadra, Sydney-ben mindenki ismeri.
Érdekes tények és a látogatás jellemzői
Az ötlet szerzője és a fő projekt kidolgozója, Jorn Utzon számos rangos díjat kapott érte, többek között a Pritzker-díjat is 2003-ban. Második építészként vonult be a történelembe, akinek alkotását élete során a világörökség részeként ismerték el. A helyzet paradoxona nemcsak abban állt, hogy Jorn nem volt hajlandó 7 évvel az érettségi előtt dolgozni a projekten, és elvileg meglátogatta a Sydney Operaházat. A helyi hatóságok valamilyen oknál fogva nem tették említésre a nevét a megnyitó idején, és nem tüntették fel a bejáratnál található szerzőtáblázatban (amely feltűnően különbözött a Sydney-i Építésztanácstól kapott aranyérmetől és a kulturális közösség egyéb hálájától).
Számos változás és az eredeti építési terv hiánya miatt valóban nehéz megbecsülni Utzon valódi hozzájárulását. De ő fejlesztette ki a koncepciót, kiküszöbölte a szerkezet terjedelmét, megoldotta a helymeghatározás, a tető biztonságos rögzítésének és az akusztikával kapcsolatos főbb problémákat. Az ausztrál építészek és tervezők teljes felelősséggel tartoztak a projekt befejezéséért és a belsőépítészetért. Sok szakértő szerint nem birkóztak meg a feladattal. Az akusztika javításával és fejlesztésével kapcsolatos munkákat a mai napig végeznek.
A komplexum felfedezésével és fejlesztésével kapcsolatos egyéb érdekes tények a következők:
- állandó igény és teljesség. A Sydney Operaház évente 1,25 és 2 millió nézőt fogad. A kültéri fényképezésre érkező turisták számát lehetetlen megszámolni. A belföldi kirándulásokat főként napközben tartják, az esti előadásokra vágyóknak előre le kell foglalniuk a jegyeket;
- multifunkcionalitás. Az operaházak fő céljuk mellett fesztiválok, koncertek és jelentős személyiségek előadásainak szervezésére szolgálnak: Nelson Mandelától a pápáig;
- teljesen nyitott hozzáférés a turisták számára és nincs öltözködési szabály. A Sydney Operaház a hét minden napján fogadja a vendégeket, kivéve csak karácsonyt és nagypénteket;
- az egyediség világméretű elismerése. A komplexum méltán szerepel a huszadik század 20 ember által készített remekművében, ezt az épületet a modern építészet legsikeresebb és legkiemelkedőbb építményének ismerik el;
- a világ legnagyobb orgánuma 10 000 dudával a fő koncertteremben.
Repertoár és további programok
Az orosz zene rajongói jogos okkal büszkék lehetnek: a Múzsák Háza színpadán az első darab S. Prokofjev Háború és béke című operája volt. De a színház repertoárja nem korlátozódik az operára és a szimfonikus zenére. Minden termében változatos jeleneteket és előadásokat adnak elő: a színházi miniatúráktól a filmfesztiválokig.
A komplexumhoz kapcsolódó kulturális egyesületek - az "Ausztrál Opera" és a Sydney Színház - világhírűek. 1974 óta segítségükkel a legjobb produkciókat és előadókat mutatják be a közönségnek, beleértve az új nemzeti operákat és színdarabokat is.
A megbeszélt események becsült száma eléri a 3000-et évente. A repertoár megismeréséhez és a jegyek megrendeléséhez használja a hivatalos weboldal forrásait. A Sydney Operaház programja folyamatosan fejlődik. Az előadásuk kiváló minőségű digitális rögzítésének stratégiája, amelyet a tévében és a mozikban történő vetítés követ, a félelmek ellenére még több nézőt vonzott. A legjobb újítást az új évezred elején elismerték, hogy a Sydney-öböl partján található előadások, bemutatók és koncertek számára nyitott területű előtér épült.
