Potsdami konferencia (is Berlini konferencia) - a Nagy Három 3 vezetőjének - Joseph Stalin szovjet vezető, Harry Truman amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök - harmadik és utolsó hivatalos találkozója (július 28. óta Clement Attlee képviselte Nagy-Britanniát a konferencián Churchill helyett).
A konferenciát 1945. július 17. és augusztus 2. között tartották Berlin közelében, Potsdam városában, a Cecilienhof palotában. Számos kérdést fontolgattak a háború utáni béke és biztonság rendjével kapcsolatban.
A tárgyalás előrehaladása
A potsdami konferencia előtt a "nagy három" a teheráni és a jaltai konferenciákon találkozott, amelyekre az elsőre 1943 végén, a másodikra 1945 elején került sor. A győztes országok képviselőinek Németország átadása után kellett megvitatniuk a további helyzetet.
A korábbi jaltai konferenciával ellentétben ezúttal a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia vezetői kevésbé barátságosan viselkedtek. Mindegyik saját előnyeire törekedett a találkozón, ragaszkodva saját feltételeihez. Georgy Zhukov szerint a legnagyobb agresszió a brit miniszterelnök részéről származott, Sztálinnak azonban nyugodt módon sikerült gyorsan meggyőznie kollégáját.
Egyes nyugati szakértők szerint Truman dacosan viselkedett. Érdekes tény, hogy a szovjet vezető ajánlására kinevezték a konferencia elnökévé.
A potsdami konferencia során 13 ülést tartottak rövid szünettel a brit parlamenti választások miatt. Így Churchill 9 találkozón vett részt, majd ezt követően Clement Attlee újonnan megválasztott miniszterelnök váltotta fel.
A Külügyminiszterek Tanácsának létrehozása
Ezen a találkozón a Nagy Három megállapodott a Külügyminiszterek Tanácsának (CFM) megalakításában. Szükséges volt megvitatni Európa háború utáni szerkezetét.
Az újonnan megalakult Tanácsnak békeszerződéseket kellett kidolgoznia Németország szövetségeseivel. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a testületben a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Amerika, Franciaország és Kína képviselői voltak.
Megoldások a német problémára
A potsdami konferencián a legnagyobb figyelmet a német leszerelés, a demokratizálódás és a nácizmus minden megnyilvánulásának felszámolása kérdéseire fordították. Németországban meg kellett semmisíteni az egész hadiipart, sőt azokat a vállalkozásokat is, amelyek elméletileg katonai felszerelést vagy lőszert tudtak előállítani.
Ugyanakkor a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia vezetői megvitatták Németország további politikai életének kérdését. A katonai potenciál megszüntetése után az országnak a mezőgazdasági szektor és a békés ipar fejlesztésére kellett koncentrálnia a hazai fogyasztás érdekében.
A politikusok egyöntetű véleményre jutottak, hogy megakadályozzák a nácizmus újjáéledését, és hogy Németország valaha is megzavarhatja a világrendet.
Ellenőrzési mechanizmus Németországban
A potsdami konferencián megerősítették, hogy Németországban a legfelsőbb hatalmat a Szovjetunió, Amerika, Nagy-Britannia és Franciaország szigorú ellenőrzése alatt fogják gyakorolni. Mindegyik ország külön zónát kapott, amelynek az elfogadott szabályok szerint kellett kialakulnia.
Érdemes megjegyezni, hogy a konferencia résztvevői Németországot egyetlen gazdasági egésznek tekintették, olyan mechanizmus létrehozására törekedve, amely lehetővé tenné a különféle iparágak ellenőrzését: az ipar, a mezőgazdasági tevékenység, az erdészet, a gépjármű-közlekedés, a kommunikáció stb.
Jóvátétel
A Hitler-ellenes koalíció országainak vezetői közötti hosszas viták során úgy döntöttek, hogy jóvátételt kapnak azon az elven, hogy a Németországot megszálló 4 ország mindegyike csak a saját övezetében téríti meg jóvátételi igényét.
Mivel a Szovjetunió szenvedte el a legtöbb kárt, Németország nyugati területeit kapta meg, ahol ipari vállalkozások találhatók. Ezenkívül Sztálin biztosította, hogy Moszkva megtérítést kapjon Németország megfelelő külföldi beruházásaiból - Bulgáriában, Magyarországon, Romániában, Finnországban és Kelet-Ausztriában.
A megszállás nyugati régióiból Oroszország megkapta a bennük lefoglalt ipari berendezések 15% -át, cserébe megadva a németeknek a szükséges élelmiszereket, amelyeket a Szovjetunióból szállítottak. Konigsberg városa (ma Kalinyingrád) szintén a Szovjetunióhoz került, amelyet a "nagy három" még Teheránban tárgyalt.
Lengyel kérdés
A potsdami konferencián jóváhagyták a nemzeti egység ideiglenes kormányának létrehozását Lengyelországban. Ezért Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szakítson meg minden kapcsolatot a londoni száműzetésben lévő lengyel kormánnyal.
Ezenkívül Amerika és Nagy-Britannia ígéretet tett arra, hogy támogatja az ideiglenes kormányt, és megkönnyíti a száműzetésben lévő kormány ellenőrzése alatt álló összes érték és ingatlan átadását.
Ez oda vezetett, hogy a konferencia úgy döntött, hogy feloszlatja a száműzetésben lévő lengyel kormányt, és megvédi az ideiglenes lengyel kormány érdekeit. Megállapították Lengyelország új határait is, ami hosszas vitát váltott ki a Nagy Három között.
A békeszerződések megkötése és az ENSZ-be való felvétel
A potsdami konferencián nagy figyelmet fordítottak azokra az államokra vonatkozó politikai kérdésekre, amelyek a második világháború (1939-1945) alatt a náci Németország szövetségesei voltak, de aztán szakítottak vele és hozzájárultak a Harmadik Birodalom elleni harchoz.
Különösen Olaszországot ismerték el olyan országként, amely a háború csúcspontján hozzájárult a fasizmus megsemmisítéséhez. Ebben a tekintetben minden fél megállapodott abban, hogy elismeri az újonnan alakult Egyesült Nemzetek Szervezetének, amelyet a béke és a biztonság támogatására hoztak létre az egész bolygón.
A brit diplomaták javaslatára döntés született a háború alatt semleges maradt országok ENSZ-be történő felvételére vonatkozó kérelmek kielégítéséről.
A 4 győztes ország által elfoglalt Ausztriában szövetséges ellenőrzési mechanizmust vezettek be, amelynek eredményeként 4 megszállási zónát hoztak létre.
Szíria és Libanon arra kérte az ENSZ-t, hogy vonja ki Franciaország és Nagy-Britannia megszálló erőit a területükről. Ennek eredményeként a kéréseiket teljesítették. Ezen felül a potsdami konferencia küldöttei Jugoszláviával, Görögországgal, Trieszttel és más régiókkal kapcsolatos kérdéseket vitattak meg.
Fontos megjegyezni, hogy Amerika és Nagy-Britannia rendkívül érdekelt abban, hogy a Szovjetunió hadat üzen Japánnak. Ennek eredményeként Sztálin megígérte, hogy csatlakozik a háborúhoz, ami megtörtént. Egyébként a szovjet csapatoknak mindössze 3 hét alatt sikerült legyőzniük a japánokat, megadásra kényszerítve őket.
A potsdami konferencia eredményei és jelentősége
A potsdami konferencián számos fontos megállapodást sikerült megkötni, amelyeket a világ más országai is támogattak. Különösen az európai béke és biztonság normáit hozták létre, megkezdődött Németország leszerelésének és lebecsülésének programja.
A győztes országok vezetői egyetértettek abban, hogy az államközi kapcsolatoknak a függetlenség, az egyenlőség és a belügyekbe való beavatkozás tilalmának elvén kell alapulniuk. A konferencia a különböző politikai rendszerű államok közötti együttműködés lehetőségét is bizonyította.
Fotó a potsdami konferenciáról
