Versailles-i békeszerződés - az első világháborút (1914-1918) lezáró békeszerződések sorozatának legfontosabb része; az 1919. június 28-án Versailles-ban aláírt dokumentum befejezte a Németország és a németellenes koalíció közötti háborút.
Ebben a cikkben elmagyarázzuk, mit jelent a versailles-i szerződés és mit tulajdonítottak annak.
A Versailles-i Szerződés aláírói
A Versailles-i egyezményt egyrészt a legyőzött Németország, másrészt a győztes országok, Nagy-Britannia, Franciaország, USA, Olaszország és Japán írták alá.
Oroszország, amely eredetileg a győztes antant része volt, de később otthagyta, nem vett részt a béketárgyalásokban és a szerződés aláírásában.
Német veszteségek
A Versailles-i szerződés elviselhetetlen tehernek bizonyult a háború kitöréséért felelős Németország számára. Az állam hatalmas emberi és gazdasági veszteségeket szenvedett. A Versailles-i szerződés értelmében Németország vállalta, hogy feladja a következő területeket:
- Elzász-Lotaringia, beleértve a Rajnán átívelő összes hidat, valamint a Saar-medence szénbányáit, elszakadt Franciaországtól;
- Belgium megkapta az Eupen-Malmedy körzeteket és a Morene egyes részeit;
- Lengyelország Poznanot, Pomeránia részét és Nyugat-Poroszország számos földjét kapta;
- Gdanskot a Népszövetség (az ENSZ elődje) „szabad városának” nyilvánították;
- Memel régiót Litvániába helyezték át;
- Csehszlovákia megkapta a Gluchin régiót.
Az Oder jobb partján lévő földek a weimari köztársaság ellenőrzése alatt maradtak. A Saarland régió a Népszövetség ellenőrzése alá került 15 évre.
A Rajna bal partjának teljes német részét és a jobb parti sávot demilitarizációnak vetették alá. Ebben a régióban hozták létre a rajnai demilitarizált övezetet.
Javítások és katonai korlátozások
A győztes országok javára Németország óriási kártérítéseket vállalt, összesen 269 milliárd arany márkát, ami 96 000 tonna aranynak felel meg. Az államnak sok korlátozása volt a militarizáció tekintetében:
- az egyetemes katonai szolgálat megszüntetése;
- a hadsereg nem haladhatta meg a 100 000 önkéntes katonát;
- a vezérkar és a katonai akadémia feloszlatása;
- Németország összes erődítményét megsemmisítették, kivéve az ország déli és keleti részét;
- a flotta csak 6 csatahajóból, 6 könnyűcirkálóból, 12 ellenpusztítóból és 12 rombolóból állhatott;
- a tengeralattjáró flotta és a katonai repülés tilalma;
- tilos volt páncélozott járművek birtoklása;
- fegyvereket csak a győztes országok felügyelete alatt lehetett gyártani.
Németország összes többi katonai felszerelését át kellett adni a győztes országoknak. A Versailles-i szerződés ilyen kemény és gyakorlatilag lehetetlen körülményei hanyatláshoz vezették az ország gazdaságát. A németek dühösek voltak a "megszállókra", aminek következtében, amikor Adolf Hitler hatalomra került, felszabadítójukként tekintettek rá.
Ennek eredményeként a nácik felszabadították a második világháborút (1939-1945), amely még az első világháborúnál is véresebbnek bizonyult.
