Teheráni konferencia - a második világháború (1939-1945) első konferenciája a "nagy három" konferenciáján - 3 állam vezetői: Joseph Stalin (Szovjetunió), Franklin Delano Roosevelt (USA) és Winston Churchill (Nagy-Britannia), amelyet Teheránban november 28. és 1943. december 1
3 ország vezetőinek titkos levelezésében a konferencia kódnevét használták - "Eureka".
A konferencia céljai
1943 végére mindenki számára nyilvánvalóvá vált a háború fordulópontja a Hitler-ellenes koalíció mellett. Következésképpen a konferenciára a Harmadik Birodalom és szövetségeseinek megsemmisítésére vonatkozó hatékony stratégia kidolgozásához volt szükség. Fontos döntéseket hoztak mind a háború, mind a béke megteremtése kapcsán:
- A szövetségesek megnyitották a 2. frontot Franciaországban;
- Irán függetlenségének megadásának témájának felvetése;
- A lengyel kérdés mérlegelésének kezdete;
- A Szovjetunió és Japán közötti háború kezdetéről Németország bukása után állapodtak meg;
- Felvázolják a háború utáni világrend határait;
- A béke és a biztonság megteremtésével kapcsolatban a bolygó egészén egységet értek el.
A "második front" megnyitása
A fő kérdés egy második front megnyitása volt Nyugat-Európában. Mindkét fél megpróbálta megtalálni a maga előnyeit, népszerűsítve és ragaszkodva a saját feltételeihez. Ez hosszas vitákhoz vezetett, amelyek sikertelenek voltak.
Látva a helyzet kilátástalanságát az egyik rendszeres találkozón, Sztálin felállt a székről, és Voroshilovhoz és Molotovhoz fordulva dühösen azt mondta: „Túl sok dolgunk van otthon, hogy időt vesztegessünk itt. Semmi jó, ahogy látom, nem derül ki. Volt egy feszült pillanat.
Ennek eredményeként Churchill nem akarta megzavarni a konferenciát, és kompromisszumot kötött. Érdemes megjegyezni, hogy a teheráni konferencián számos, a háború utáni problémákkal kapcsolatos kérdést vettek figyelembe.
Németország kérdése
Az USA Németország széttöredezését szorgalmazta, míg a Szovjetunió ragaszkodott az egység fenntartásához. Viszont Nagy-Britannia a Duna Szövetség létrehozását szorgalmazta, amelyben néhány német területnek lennie kellett volna.
Ennek eredményeként a három ország vezetői nem tudtak közös véleményre jutni ebben a kérdésben. Később ez a téma felvetődött a londoni bizottságban, ahová a 3 ország képviselőit meghívták.
Lengyel kérdés
Fehéroroszország és Ukrajna nyugati régióiban Lengyelország követelései Németország kárára teljesültek. Keleti határként javasolták egy feltételes vonal - a Curzoni vonal - meghúzását. Fontos megjegyezni, hogy a Szovjetunió kártérítésként földet kapott Észak-Kelet-Poroszországban, beleértve Königsberget (ma Kalinyingrád) is.
A háború utáni világszerkezet
A teheráni konferencia egyik kulcskérdése, a földcsatolás kapcsán, a balti államokat érintette. Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy Litvánia, Lettország és Észtország a Szovjetunió részévé váljon.
Roosevelt és Churchill egyúttal felszólították a csatlakozási folyamatot népszavazással (népszavazás) összhangban történő lebonyolítására.
Szakértők szerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek passzív álláspontja valóban jóváhagyta a balti országok belépését a Szovjetunióba. Vagyis egyrészt nem ismerték el ezt a bejegyzést, másrészt nem ellenezték.
Biztonsági kérdések a háború utáni világban
A Nagy Három vezetői között a világ biztonságával kapcsolatos konstruktív megbeszélések eredményeként az Egyesült Államok javaslatot terjesztett elő az ENSZ elvein alapuló nemzetközi szervezet létrehozására.
Ugyanakkor a katonai kérdések nem tartoztak e szervezet érdekkörébe. Így különbözött az azt megelőző Népszövetségtől, amelynek 3 testből kellett állnia:
- Az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagjából álló közös testület, amely csak ajánlásokat fog megfogalmazni és különböző helyeken ülésezik, ahol minden állam kifejtheti saját véleményét.
- A végrehajtó bizottságot a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína, 2 európai ország, egy latin-amerikai ország, egy közel-keleti ország és az egyik brit uralom képviseli. Egy ilyen bizottságnak nem katonai kérdésekkel kellene foglalkoznia.
- A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Kína arcán álló rendőri bizottság, amelynek figyelemmel kell kísérnie a béke megőrzését, megakadályozva Németország és Japán újabb agresszióját.
Sztálinnak és Churchillnek saját véleményük volt ebben a kérdésben. A szovjet vezető úgy vélte, hogy jobb 2 szervezetet alapítani (az egyiket Európának, a másikat a Távol-Keletnek vagy a világnak).
Viszont a brit miniszterelnök 3 szervezetet akart létrehozni - európai, távol-keleti és amerikai. Később Sztálin nem volt az egyetlen világszervezet létezése ellen, amely figyeli a bolygón a rendet. Ennek eredményeként a teheráni konferencián az elnökök nem jutottak kompromisszumra.
Merénylet a "három nagy" vezetőivel szemben
Miután megismerte a közelgő teheráni konferenciát, a német vezetés azt tervezte, hogy megszünteti főbb résztvevőit. Ennek a műveletnek a neve "Long Jump" volt.
Szerzője a híres szabotőr, Otto Skorzeny volt, aki egy időben kiszabadította Mussolinit a fogságból, és számos más sikeres műveletet is végrehajtott. Skorzeny később elismeri, hogy őt bízták meg Sztálin, Churchill és Roosevelt felszámolásával.
A szovjet és a brit hírszerző tisztek magas szintű fellépésének köszönhetően a Hitler-ellenes koalíció vezetőinek sikerült megtudniuk a velük szembeni közelgő merényletet.
Az összes náci rádiós kommunikációt dekódolták. A kudarcról értesülve a németek kénytelenek voltak elismerni a vereséget.
Számos dokumentumfilmet és játékfilmet forgattak erről a merényletről, köztük a "Teherán-43" filmet. Alain Delon játszotta a szalag egyik főszerepét.
Fotó a teheráni konferenciáról