A szövetséges hatalmak jaltai (krími) konferenciája (1945. február 4–11.) - a Hitler-ellenes koalíció három országának - Joseph Stalin (Szovjetunió), Franklin Roosevelt (USA) és Winston Churchill (Nagy-Britannia) vezetőinek második találkozója, amelyet a világrend megteremtésének szenteltek a második világháború befejezése után (1939-1945). ...
Körülbelül másfél évvel a jaltai találkozó előtt a nagy három képviselői már összegyűltek a teheráni konferencián, ahol megvitatták a Németország fölötti győzelem elérésének kérdéseit.
Viszont a jaltai konferencián meghozták a fő döntéseket a világ jövőbeli felosztásáról a győztes országok között. A történelemben először gyakorlatilag egész Európa csak 3 állam kezében volt.
A jaltai konferencia céljai és döntései
A konferencia két kérdésre összpontosított:
- Új határokat kellett meghatározni a náci Németország által elfoglalt területeken.
- A győztes országok megértették, hogy a Harmadik Birodalom bukása után a Nyugat és a Szovjetunió kényszerű újraegyesítése minden értelmét elveszíti. Ezért olyan eljárásokat kellett végrehajtania, amelyek a jövőben garantálják a megállapított határok sérthetetlenségét.
Lengyelország
Az úgynevezett "lengyel kérdés" a jaltai konferencián az egyik legnehezebb volt. Érdekes tény, hogy a megbeszélés során mintegy 10 000 szót használtak - ez a konferencián elhangzott szavak negyede.
Hosszas viták után a vezetők nem tudtak teljes megértést elérni. Ennek oka számos lengyel probléma volt.
1945 februárjától Lengyelország az ideiglenes varsói kormány fennhatósága alatt állt, amelyet a Szovjetunió és Csehszlovákia hatóságai elismertek. Ugyanakkor a száműzetésben lévő lengyel kormány Angliában járt el, amely nem értett egyet a teheráni konferencián elfogadott néhány határozattal.
Hosszas vita után a Nagy Három vezetői úgy érezték, hogy a száműzött lengyel kormánynak nincs joga kormányozni a háború befejezése után.
A jaltai konferencián Sztálin meg tudta győzni partnereit arról, hogy új kormányt kell létrehozni Lengyelországban - a "Nemzeti Egység ideiglenes kormányát". Állítólag magában foglalta a lengyeleket, akik mind Lengyelországban, mind külföldön élnek.
Ez a helyzet teljesen megfelelt a Szovjetuniónak, mivel lehetővé tette számára a szükséges politikai rendszer megteremtését Varsóban, amelynek eredményeként a nyugat- és kommunista-párti erők konfrontációja ezzel az állammal az utóbbi javára oldódott meg.
Németország
A győztes országok fejei határozatot fogadtak el Németország megszállásáról és felosztásáról. Ugyanakkor Franciaországnak külön zónával kellett rendelkeznie. Fontos megjegyezni, hogy Németország megszállásával kapcsolatos kérdéseket egy évvel korábban tárgyaltak.
Ez a rendelet hosszú évtizedekre előre meghatározta az állam megosztottságát. Ennek eredményeként 1949-ben két köztársaság jött létre:
- Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) - a náci Németország amerikai, brit és francia megszállási övezetében található
- Német Demokratikus Köztársaság (NDK) - Németország egykori szovjet megszállási zónájának helyén, az ország keleti régiójában található.
A jaltai konferencia résztvevői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megszüntessék a német katonai hatalmat és a nácizmust, és biztosítsák azt is, hogy Németország a jövőben soha ne bontsa fel a világot.
Ehhez számos eljárást hajtottak végre katonai felszerelések és ipari vállalkozások megsemmisítésére, amelyek elméletileg katonai felszerelést tudtak gyártani.
Ezenkívül Sztálin, Roosevelt és Churchill megállapodtak abban, hogy miként lehet bíróság elé állítani az összes háborús bűnöst, és ami a legfontosabb, a nácizmus elleni küzdelemben annak minden megnyilvánulásában.
Balkán
A krími konferencián nagy figyelmet fordítottak a balkáni kérdésre, többek között a jugoszláviai és görögországi feszült helyzetre. Általánosan elfogadott, hogy 1944 őszén Joseph Sztálin engedélyezte Nagy-Britanniának, hogy eldöntse a görögök sorsát, ezért az itteni kommunista és nyugatbarát formációk összecsapásait ez utóbbi javára oldották meg.
Másrészt valójában felismerték, hogy Jugoszláviában a hatalom Josip Broz Tito partizán seregének kezében lesz.
Nyilatkozat a felszabadult Európáról
A jaltai konferencián aláírták a felszabadult Európáról szóló nyilatkozatot, amely feltételezte a függetlenség helyreállítását a felszabadult országokban, valamint a szövetségesek azon jogát, hogy "segítséget nyújtsanak" az érintett népeknek.
Az európai államoknak demokratikus intézményeket kellett létrehozniuk, ahogy jónak látták. A közös segítségnyújtás gondolata azonban a gyakorlatban soha nem valósult meg. Minden győztes országnak csak ott volt hatalma, ahol hadserege volt.
Ennek eredményeként a volt szövetséges országok mindegyike csak a hozzájuk ideológiailag közel álló államoknak kezdett "segítséget" nyújtani. A jóvátétel tekintetében a szövetségesek soha nem tudták megállapítani a kártérítés meghatározott összegét. Ennek eredményeként Amerika és Nagy-Britannia az összes jóvátétel 50% -át átutalja a Szovjetuniónak.
ENSZ
A konferencián felmerült a kérdés, hogy létre kell hozni egy nemzetközi szervezetet, amely képes garantálni a kialakult határok változhatatlanságát. A hosszú tárgyalások eredménye az ENSZ megalapítása volt.
Az ENSZ-nek világszerte figyelemmel kellett kísérnie a világrend fenntartását. Ennek a szervezetnek kellett volna megoldania az államok közötti konfliktusokat.
Ugyanakkor Amerika, Nagy-Britannia és a Szovjetunió továbbra is inkább kétoldalú találkozók útján oldotta meg a globális problémákat. Ennek eredményeként az ENSZ nem tudta megoldani a katonai konfrontációt, amelyben az USA és a Szovjetunió később részt vett.
Jalta öröksége
A jaltai konferencia az egyik legnagyobb államközi találkozó az emberiség történetében. Az abban meghozott döntések bebizonyították az együttműködés lehetőségét a különböző politikai rezsimekkel rendelkező országok között.
A jaltai rendszer az 1980-as és 1990-es évek fordulóján összeomlott a Szovjetunió összeomlásával. Ezt követően számos európai állam megtapasztalta a korábbi demarkációs vonalak eltűnését, új határokat találva Európa térképén. Az ENSZ folytatja tevékenységét, bár gyakran bírálják.
A kitelepített személyekről szóló megállapodás
A jaltai konferencián újabb szerződést írtak alá, amely nagy jelentőséggel bír a Szovjetunió számára - a nácik által megszállt területekről elengedett katonák és civilek hazaszállításáról szóló megállapodás.
Ennek eredményeként a britek még azokat az emigránsokat is áttették Moszkvába, akiknek soha nem volt szovjet útlevelük. Ennek eredményeként végrehajtották a kozákok kényszerű kiadatását. Ez a megállapodás több mint 2,5 millió ember életét érintette.
Fotó a jaltai konferenciáról
