Nem agressziós egyezmény Németország és a Szovjetunió között (más néven Molotov-Ribbentrop paktum vagy Hitler-Sztálin paktum) - kormányközi megállapodás, amelyet 1939. augusztus 23-án írtak alá Németország és a Szovjetunió külügyi osztályainak vezetői Joachim Ribbentrop és Vjacseszlav Molotov személyében.
A német-szovjet paktum rendelkezései garantálták a békét mindkét fél között, beleértve azt a kijelentett elkötelezettséget, hogy a két kormány egyike sem lép szövetségre, vagy segít a másik fél ellenségeinek.
Ma a Molotov-Ribbentrop Paktum az egyik legtöbbet emlegetett történelmi dokumentum a világon. Sok országban, így Oroszországban is, augusztus 23-án előestéjén a sajtóban és a televízióban aktív vita kezdődik az akkori világ legnagyobb vezetői - Sztálin és Hitler - közötti megállapodásról.
A Molotov-Ribbentrop paktum okozta a második világháború kitörését (1939-1945). Kinyitotta a fasiszta Németország kezét, amely az egész világ leigázására vállalkozott.
Ebben a cikkben a szerződéssel kapcsolatos érdekes tényeket, valamint a főbb eseményeket időrendben mutatjuk be.
Háborús paktum
Tehát 1939. augusztus 23-án Németország, Adolf Hitler vezetésével, és a Szovjetunió, Joseph Sztálin vezetésével megállapodást kötött, és szeptember 1-jén megkezdődött az emberiség történelmének legvéresebb és legnagyobb léptékű háborúja.
Nyolc nappal a paktum aláírása után Hitler csapatai betörtek Lengyelországba, és 1939. szeptember 17-én a szovjet hadsereg belépett Lengyelországba.
Lengyelország területi megosztása a Szovjetunió és Németország között egy barátsági szerződés és egy további titkos jegyzőkönyv aláírásával ért véget. Így 1940-ben a balti államokat, Besszarábiát, Észak-Bukovinát és Finnország egy részét a Szovjetunióhoz csatolták.
Titkos kiegészítő protokoll
A titkos jegyzőkönyv meghatározta Németország és a Szovjetunió "érdekszférájának határait" a Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia és a lengyel állam részét képező régiók területi és politikai átszervezése esetén.
A szovjet vezetés nyilatkozatai szerint a megállapodás célja a Szovjetunió kelet-európai befolyásának biztosítása volt, mivel titkos jegyzőkönyv nélkül a Molotov-Ribbentrop paktum elveszíti erejét.
A jegyzőkönyv szerint Litvánia északi határa a balti államokban Németország és a Szovjetunió érdekszférájának határává vált.
Lengyelország függetlenségének kérdését később, a felek megbeszélése után kellett megoldani. Ugyanakkor a Szovjetunió különös érdeklődést mutatott Besszarábia iránt, aminek következtében Németországnak nem kellett igényt tartania ezekre a területekre.
A paktum radikálisan befolyásolta a litvánok, az észtek, a lettek, valamint a nyugat-ukránok, a beloruszok és a moldávok további sorsát. Végül ezek a népek szinte teljes egészében bekerültek a Szovjetunióba.
Egy kiegészítő jegyzőkönyvnek megfelelően, amelynek eredetijét a Politikai Iroda levéltárában csak a Szovjetunió összeomlása után találták meg, a német hadsereg 1939-ben nem támadta meg Lengyelország keleti, főleg fehéroroszok és ukránok által lakott területeit.
Ráadásul a fasiszták nem léptek be a balti országokba. Ennek eredményeként ezek a területek a Szovjetunió ellenőrzése alá kerültek.
Az orosz érdekszférába tartozó Finnországgal folytatott háború alatt a Vörös Hadsereg elfoglalta ennek az államnak a részét.
A paktum politikai értékelése
A Molotov-Ribbentrop Paktum minden kétértelmű értékelésével, amelyet ma sok állam élesen bírál, el kell ismerni, hogy a valóságban nem lépte túl a második világháború előtt elfogadott nemzetközi kapcsolatok gyakorlatát.
Például 1934-ben Lengyelország hasonló megállapodást kötött a náci Németországgal. Ezenkívül más országok megpróbáltak hasonló megállapodásokat aláírni.
Mindazonáltal a Molotov-Ribbentrop paktumhoz csatolt kiegészítő titkos jegyzőkönyv kétségtelenül megsértette a nemzetközi jogot.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy ebből a megállapodásból a Szovjetunió nem annyira területi juttatásokban részesült, mint további 2 évben, hogy felkészüljön a Harmadik Birodalommal való esetleges háborúra.
Viszont Hitlernek 2 éven keresztül sikerült elkerülnie a háborúkat két fronton, egymás után legyőzve Lengyelországot, Franciaországot és Európa kis országait. Így számos történész szerint Németországot kell tekinteni a paktum előnyeinek legfőbb pártjának.
Mivel a titkos protokoll feltételei törvénytelenek voltak, Sztálin és Hitler is úgy döntött, hogy nem hozza nyilvánosságra a dokumentumot. Érdekes tény, hogy sem orosz, sem német tisztviselők nem tudtak a protokollról, a rendkívül szűk kör kivételével.
A Molotov-Ribbentrop-paktum (értsd: titkos protokollja) kétértelműsége ellenére továbbra is az akkori katonai-politikai helyzet kontextusában kell vizsgálni.
Sztálin elképzelése szerint a szerződésnek válaszként kellett szolgálnia Hitler "megnyugtatásának" politikájára, amelyet Nagy-Britannia és Franciaország folytatott, akik két totalitárius rendszer ellen próbálták lökni a fejüket.
1939-ben a náci Németország átvette a Rajna-vidék irányítását, és a Versailles-i Szerződést megsértve újraszervezte csapatait, ezt követően Ausztria és Csehszlovákia csatolását.
Nagy tekintetben Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország politikája vezetett ilyen szomorú következményekhez, amelyek 1938. szeptember 29-én Münchenben megállapodást írtak alá Csehszlovákia felosztásáról. További információ erről a "Müncheni Megállapodás" cikkben található.
A fentieket figyelembe véve igazságtalan azt állítani, hogy csak a Molotov-Ribbentrop paktum vezetett a második világháborúhoz.
Előbb vagy utóbb Hitler még mindig megtámadta volna Lengyelországot, és a legtöbb európai ország megpróbált megállapodást kötni Németországgal, ezáltal csak felszabadítva a fasiszták kezét.
Érdekes tény, hogy 1939. augusztus 23-ig minden hatalmas európai ország, beleértve Nagy-Britanniát, Franciaországot és a Szovjetuniót, megpróbált tárgyalni a német vezetővel.
A paktum erkölcsi értékelése
Közvetlenül a Molotov-Ribbentrop paktum megkötése után számos világkommunista szervezet határozottan bírálta a megállapodást. Ugyanakkor nem is voltak tudatában egy további protokoll létezésének.
Kommunista párti politikusok elégedetlenségüket fejezték ki a Szovjetunió és Németország közeledése miatt. Sok történész úgy véli, hogy éppen ez a paktum lett a nemzetközi kommunista mozgalom széthúzásának kiindulópontja és a Kommunista Internacionálé 1943-ban történt feloszlásának oka.
Több tucat évvel később, 1989. december 24-én a Szovjetunió Népi Képviselőinek Kongresszusa hivatalosan elítélte a titkos jegyzőkönyveket. A politikusok külön hangsúlyt fektettek arra, hogy a Hitlerrel kötött megállapodást Sztálin és Molotov titokban, a kommunista párt emberei és képviselői előtt titokban kötötte meg.
A titkos protokollok német eredetijét állítólag Németország bombázása során megsemmisítették. 1943 végén azonban Ribbentrop elrendelte a német külügyminisztérium 1933 óta legtitkosabb iratainak mintegy 9 800 oldalas mikrofilmezését.
Amikor a háború végén a berlini külügyminisztérium különféle részlegeit Thüringenbe menekítették, Karl von Lesch köztisztviselő megkapta a mikrofilmek másolatait. Parancsot kapott a titkos dokumentumok megsemmisítésére, de Lesh úgy döntött, hogy elrejti őket személyes biztosítás és jövőbeli jóléte érdekében.
1945 májusában Karl von Lesch felkérte Robert K. Thomson brit alezredest, hogy küldjön személyes levelet Duncan Sandyshez, Churchill vejéhez. A levélben titkos dokumentumokról számolt be, valamint arról, hogy kész megadni azokat sérthetetlenségéért cserébe.
Thomson ezredes és amerikai kollégája, Ralph Collins egyetértettek ezekben a feltételekben. A mikrofilmek a Molotov-Ribbentrop paktum és a titkos protokoll egy példányát tartalmazták.
A Molotov-Ribbentrop paktum következményei
A paktum negatív következményei továbbra is érezhetők az Orosz Föderáció és a megállapodás által érintett államok közötti kapcsolatokban.
A balti országokban és Nyugat-Ukrajnában az oroszokat "megszállóknak" nevezik. Lengyelországban a Szovjetunió és a náci Németország gyakorlatilag kiegyenlítődik. Ennek eredményeként sok lengyel negatívan viszonyul a szovjet katonákhoz, akik valójában megmentették őket a német megszállás alól.
Orosz történészek szerint a lengyelek részéről ilyen erkölcsi ellenségeskedés igazságtalan, mivel a Lengyelország felszabadításában elhunyt mintegy 600 000 orosz katona közül senki sem hallott a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos jegyzőkönyvéről.
Fotó a Molotov-Ribbentrop paktum eredetijéről
Fotó a Szerződés Titkos Jegyzőkönyvének eredeti példányáról
És ez egy fotó ugyanarról Titkos jegyzőkönyv a Molotov-Ribbentrop paktumhoz, amelyről ilyen heves viták folynak.
