Szókratész - egy ókori görög filozófus, aki forradalmat hajtott végre a filozófiában. A fogalmak (maieutika, dialektika) elemzésének egyedülálló módszerével felhívta a filozófusok figyelmét nemcsak az emberi személyiség megértésére, hanem az elméleti ismeretek, mint a gondolkodás vezető formájának fejlesztésére is.
Szókratész életrajza tele van sok érdekes ténnyel. A legérdekesebbeket külön cikkben írtuk le.
Tehát, mielőtt Ön egy rövid életrajzot írna Szókratészról.
Szókratész életrajza
Szókratész pontos születési dátuma nem ismert. Úgy gondolják, hogy Kr. E. 469-ben született. Athénban. Felnőtt és Sofronisk nevű szobrász családjában nevelkedett.
Szókratész anyja, Phanareta szülésznő volt. A filozófusnak volt egy idősebb testvére, Patroclus is, akinek a családfő örökségének nagy részét hagyta.
Gyermekkor és ifjúság
Szókratész Fargelion 6-án született, egy "tisztátalan" napon, amely alapvető szerepet játszott életrajzában. A korabeli törvények szerint tartalom nélkül egy életen át papja lett az athéni kormány egészségének.
Sőt, az archaikus időszakban Szókratészt feláldozhatták a népgyűlés kölcsönös egyetértésével. Az ókori görögök úgy vélték, hogy ily módon az áldozat elősegíti a társadalom problémáinak megoldását.
Felnőttként Szókratész Damontól, Conontól, Zenótól, Anaxagorastól és Archelaustól kapott tudást. Érdekes tény, hogy a gondolkodó élete során egyetlen könyvet sem írt.
Valójában Szókratész életrajza tanítványainak és híveinek emléke, akik között volt a híres Arisztotelész is.
A tudomány és a filozófia iránti szenvedélye mellett Szókratész aktívan részt vett hazája védelmében. Háromszor vett részt katonai hadjáratokban, irigylésre méltó bátorságot tanúsítva a harctéren. Van egy ismert eset, amikor megmentette parancsnoka, Alkibiadész életét.
Szókratész filozófiája
Szókratész szóban kifejtette minden gondolatát, inkább nem írta le. Véleménye szerint az ilyen felvételek megsemmisítették az emlékezetet, és hozzájárultak ennek vagy annak az igazságnak a jelentésvesztéséhez.
Filozófiája az etika fogalmain és az erény különféle megnyilvánulásain alapult, beleértve a tudást, a bátorságot és az őszinteséget.
Szókratész szerint a tudás erény. Ha egy személy nem tudja megvalósítani bizonyos fogalmak lényegét, akkor nem lesz képes erényessé válni, bátorságot, őszinteséget, szeretetet stb.
Szókratész tanítványai, Platón és Xenophon különböző módon írták le a gondolkodó nézeteit a gonoszhoz való viszonyról. Az első kijelentette, hogy Szókratész negatívan viszonyult a gonoszhoz még akkor is, amikor az ellenség ellen irányult. A második azt mondta, hogy Szókratész megengedte a gonoszt, ha az védelem céljából történt.
Az állítások ilyen ellentmondásos értelmezését a Szókratészben rejlő tanítási mód magyarázza. Rendszerint párbeszédek útján kommunikált a diákokkal, mivel ezzel a kommunikációs formával született meg az igazság.
Emiatt Szókratész katona Xenophon parancsnokkal beszélt a háborúról, és az ellenséges harc példáival beszélt a gonoszról. Platón azonban békés athéni volt, így a filozófus egészen más párbeszédeket épített vele, más példákhoz folyamodva.
Érdemes megjegyezni, hogy a párbeszédek mellett Szókratész filozófiájában számos jelentős különbség volt, többek között:
- az igazság keresésének dialektikus, köznyelvi formája;
- a fogalmak meghatározása induktív módon, a sajátosságtól az általánosig;
- igazság keresése a maieutika segítségével - az egyes személyekben elrejtett tudás kinyerésének művészete vezető kérdések révén.
Amikor Szókratész elindult az igazság felkutatására, kérdéseket tett fel ellenfelének, amelyek után a beszélgetőtárs elveszett és váratlan következtetésekre jutott. A gondolkodó emellett szerette volna építeni az ellenkezőjéből a párbeszédet, amelynek eredményeként ellenfele elkezdett ellentmondani saját "igazságainak".
Szókratészt az egyik legbölcsebb embernek tartották, miközben ő maga sem így gondolta. A híres görög mondás a mai napig fennmaradt:
- Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok, de mások ezt sem tudják.
Szókratész nem arra törekedett, hogy bolondként ábrázolja az embert, vagy hogy nehéz helyzetbe hozza. Csak beszélgetőtársával akarta megtalálni az igazságot. Így ő és hallgatói olyan mély fogalmakat határozhattak meg, mint az igazságosság, az őszinteség, a ravaszság, a gonoszság, a jó és még sok más.
Arisztotelész, aki Platón hallgatója volt, úgy döntött, hogy leírja a szókratikus módszert. Kijelentette, hogy az alapvető szocratikus paradoxon ez:
"Az emberi erény lelkiállapot."
Szókratész nagy tekintélynek örvendett honfitársaival, aminek eredményeként gyakran jöttek hozzá tudásért. Ugyanakkor nem tanította híveire ékesszólást és semmilyen mesterséget.
A filozófus arra buzdította hallgatóit, hogy mutassanak erényt az embereknek, és különösen szeretteiknek.
Kíváncsi, hogy Szókratész nem fizette-e meg a tanításait, ami sok athéni emberben elégedetlenséget okozott. Ennek oka az volt, hogy abban az időben a gyerekeket szüleik tanították. Amikor azonban a fiatalok értesültek honfitársuk bölcsességéről, rohantak tőle ismereteket szerezni.
Az idősebb generáció felháborodott, aminek eredményeként Szókratész számára végzetes vád merült fel a "fiatalok megrontása" miatt.
Érett emberek azzal érveltek, hogy a gondolkodó a fiatalokat a szüleikkel szemben fordítja, és káros ötleteket is rájuk kényszerít.
Egy másik pont, amely Szókratészt halálra vezette, az udvariatlanság vádja és más istenek imádata volt. Kijelentette, hogy igazságtalan az embert cselekedeteivel megítélni, mivel a rossz a tudatlanság miatt következik be.
Ugyanakkor a jónak helye van minden ember lelkében, és egy démon-mecénás minden lélekben benne rejlik.
Ennek a démonnak a hangja, amelyet ma sokan "őrangyalként" jellemeznének, időről időre azt súgta Szókratésznek, hogyan kell viselkednie nehéz helyzetekben.
A démon különösen nehéz helyzetekben "segített" Szókratésznek, ezért nem engedelmeskedhetett neki. Az athéniak egy új istenségért vették át ezt a védőszemont, akit a filozófus állítólag imádott.
Magánélet
37 éves koráig Szókratész életrajzában nem került sor nagy jelentőségű eseményre. Amikor Alkibiadész került hatalomra, akit a gondolkodó megmentett a spártaiakkal vívott csatában, Athén lakóinak újabb oka volt vádolni.
Alcibiades parancsnok érkezése előtt Athénban virágzott a demokrácia, amely után diktatúra jött létre. Természetesen sok görög nem volt megelégedve azzal a ténnyel, hogy Szókratész egyszer megmentette a parancsnok életét.
Érdemes megjegyezni, hogy maga a filozófus mindig is igyekezett megvédeni az igazságtalanul elítélt embereket. Lehetősége szerint szembeszállt a jelenlegi kormány képviselőivel is.
Sokrates már idős korában feleségül vette Xanthippe-t, akitől több fia született. Általánosan elfogadott vélemény, hogy a feleség közömbös volt férje bölcsessége iránt, rossz karakterében különbözött.
Egyrészt a Xanthippus meg lehet érteni, hogy minden Szókratész szinte nem vett részt a család életében, nem dolgozott és megpróbált aszketikus életmódot folytatni.
Rongyokban járt az utcákon, és különböző igazságokat tárgyalt beszélgetőpartnereivel. A feleség többször nyilvánosan sértegette férjét, sőt öklét is használta.
Szókratésznek azt a tanácsot adták, hogy hajtsa el a makacs nőt, aki nyilvános helyeken gyalázta őt, ám ő csak mosolygott és azt mondta: "Meg akartam tanulni az emberekkel való kijutás művészetét, és abban a bizalomban vettem feleségül Xanthippe-t, hogy ha kibírom az indulatait, akkor bármilyen karaktert is ellenállok."
Szókratész halála
Platón és Xenophon műveinek köszönhetően tudunk a nagy filozófus haláláról is. Az athéniak azzal vádolták honfitársukat, hogy nem ismerte el az isteneket és megrontotta az ifjúságot.
Szókratész elutasította a védőt, mondván, hogy megvédi magát. Minden vádat ellene utasított. Ezenkívül nem volt hajlandó pénzbüntetést ajánlani a büntetés alternatívájaként, bár a törvény szerint erre minden joga meg volt.
Szókratész megtiltotta a barátainak is, hogy befizessenek érte. Ezt azzal magyarázta, hogy a bírság megfizetése a bűnösség beismerését jelentené.
Röviddel halála előtt a barátok felajánlották Szókratésznek, hogy szervezzen szökést, de ezt határozottan elutasította. Azt mondta, hogy a halál mindenhol megtalálja, ezért nincs értelme menekülni előle.
Az alábbiakban a híres "Szókratész halála" című festmény látható:
A Gondolkodó inkább a kivégzést választotta méreg bevételével. Szókratész 399-ben hunyt el körülbelül 70 éves korában. Így halt meg az emberiség történelmének egyik legnagyobb filozófusa.