A Namíb-sivatag nemcsak a Föld legforróbb helye, hanem a legrégebbi is a meglévők közül, ezért sok titkot rejt. És bár a nevet a helyi dialektusból fordítják "olyan helyre, ahol nincs semmi", ez a terület képes meglepni lakóival, mert máshol nem találja őket. Igaz, nem olyan sokan igyekeznek meghódítani az égő földet, amelynek területe meghaladja a 100 ezer négyzetkilométert.
Általános információk a Namíb-sivatagról
Sokan azt sem tudják, hol van a világ legrégebbi sivataga, mivel az általános oktatási program során ritkán kapnak kellő figyelmet. Ennek ellenére mind kutatási, mind turisztikai szempontból nagyon érdekes, bár lehetetlen hosszú ideig tartózkodni a területén.
Annak a ténynek köszönhetően, hogy a sivatag találkozik az Atlanti-óceánnal, a tengerpart közelében alacsony a hőmérséklet, körülbelül 15-20 fok. Mélyebbre haladva a fülledt éghajlat erősebbnek érződik, itt a levegő 30-40 fokig melegszik. De még ez is könnyen elviselhető lenne, ha nem lenne csapadék, ezért a száraz levegő nagyon kimerítő.
Namíb Afrika délnyugati részén található, ahol erősen befolyásolja a Benguela-áramlat. A forró sivatag kialakulásának fő okának tekinthető, bár a szellők miatt lehűti. A part közelében magas a páratartalom, és gyakran záporok vannak, főleg éjszaka. Csak a sivatag mélyén, ahol a dűnék megakadályozzák a tengeri levegő áthaladását, gyakorlatilag nincs csapadék. A tengerből patakokat elzáró kanyonok és magas dűnék jelentik a fő okot arra, hogy Namíbiában nincs csapadék.
A tudósok feltételesen három zónára osztják a sivatagot:
- parti;
- külső;
- belső.
Azt tanácsoljuk, hogy nézze meg az Atacama sivatagot.
A régiók közötti határok mindenben érezhetők. A partról indulva a sivatag a tengerszint felett nőni látszik, ami inkább a sziklás fennsíkhoz hasonlít a keleti részen, amely szétszórt sziklákból áll.
A vadvilág csodálatos világa
A Namíb-sivatag jellemzője, hogy több millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a Földön még léteztek dinoszauruszok. Ezért nincs semmi furcsa abban, hogy itt endemikák élnek. Az egyik egy zord éghajlaton élő bogár, amely magas hőmérsékleten is tudja, hogyan juthat vízforráshoz.
Namibban azonban többféle bogár létezik, például az egyedülálló sötétítő bogár. Itt találkozhat darazsakkal, szúnyogokkal és pókokkal is, akik a külső dűnéket választották. A hüllők, különösen a gekkók gyakran megtalálhatók ezen a területen.
A szárazföld miatt a sivatag található, éghajlati adottságai miatt nem meglepő, hogy a nagy állatokat itt szinte lehetetlen látni. Az elefántok, a zebrák, az antilopok magas páratartalmú helyeken élnek, ahol a növényvilág képviselői még mindig nőnek. Ragadozók is vannak itt: és bár az afrikai királyok a kihalás szélén állnak, az oroszlánok a sziklás dűnéket választották, ezért a helyi törzsek óvatossággal lépnek át Namíbián.
A növényeket nagyobb változatossággal mutatjuk be. A sivatagban több mint egymillió éves elhalt fákat találhat. Sok endémia vonzza ide a természettudósokat, akik arról álmodoznak, hogy megvizsgálják a csodálatos Welwitschia és a sörtés acanthositsios, más néven nara létfeltételeinek sajátosságait. Ezek az egyedülálló növények táplálékforrást jelentenek az itt élő növényevők számára, és a homokos terület igazi díszei.
Sivatagi terület feltárása
Még a 15. században az első felfedezők Afrika partjain landoltak a Namíb-sivatagban. A portugálok kereszteket telepítettek a partra, amelyek jelzik a terület államhoz való tartozását. Ezeknek a szimbólumoknak az egyikét ma is meg lehet tekinteni, történelmi emlékként őrizve, de ma semmit sem jelent.
A 19. század elején a sivatagi területen bálnavadász támasz található, ennek eredményeként tanulmányozták Afrika nyugati és déli oldalainak partvonalát és tengerfenékét. A Namíbot közvetlenül a német kolónia megjelenése után kezdték vizsgálni a 19. század végén. Ettől a pillanattól kezdve összeállították az első sivatagi térképeket, és a földrajzi területtől függően festői tájakkal ellátott fotók és képek jelentek meg. Most gazdag volfrám-, urán- és gyémántlerakódások találhatók. Javasoljuk egy érdekes videó megtekintését is.
