Plató - Ógörög filozófus, Szókratész tanítványa és Arisztotelész tanára. Platón az első filozófus, akinek művei nem mások által idézett rövid szakaszokban maradtak fenn, hanem teljes egészében.
Platón életrajzában számos érdekes tény található személyes életével és filozófiai nézeteivel kapcsolatban.
Tehát, mielőtt Ön egy rövid életrajz Platónról szólna.
Platón életrajza
Platón születésének pontos napja még nem ismert. Úgy gondolják, hogy Kr. E. 429. és 427. fordulóján született. e. Athénban, és valószínűleg Aegina szigetén.
Platón életrajzírói között a filozófus nevével kapcsolatos viták még mindig nem csillapodnak. Az egyik vélemény szerint a valóságban Aristoklésznek hívták, míg Platón volt a beceneve.
Gyermekkor és ifjúság
Platón felnőtt és arisztokrata családban nevelkedett.
A legenda szerint a filozófus apja, Ariston Codra - Attika utolsó uralkodójának - családjából származott. Platón édesanyja, Periktion, a híres athéni politikus és Solon költő leszármazottja volt.
A filozófus szüleinek is volt egy lány Potona és 2 fiú - Glavkon és Adimant.
Ariston és Periktion mind a négy gyermeke általános oktatásban részesült. Érdemes megjegyezni, hogy Platón mentora a szocrácia előtti Cratilus volt, az efezusi Herakleitos tanítások követője.
Tanulmányai során Platón az irodalmat és a képzőművészetet sajátította el leginkább. Később komolyan érdeklődött a birkózás iránt, sőt részt vett az olimpiai játékokon is.
Platón apja politikus volt, aki országa és polgárainak jóléte érdekében törekedett.
Emiatt Ariston azt akarta, hogy fia politikus legyen. Platonnak azonban ez az ötlet nem nagyon tetszett. Ehelyett nagy örömmel vett verseket és színdarabokat.
Egyszer Platón találkozott egy érett férfival, akivel párbeszédet kezdett. Annyira lenyűgözte a beszélgetőtárs érvelése, hogy leírhatatlan öröm volt. Ez az idegen Szókratész volt.
Filozófia és nézetek
Szókratész elképzelései feltűnően különböztek az akkori véleményektől. Tanításaiban a fő hangsúly az emberi természet megismerésére helyeződött.
Platón figyelmesen hallgatta a filozófus beszédeit, és igyekezett a lehető legmélyebben behatolni a lényegükbe. Többször említette benyomásait saját műveiben.
Kr. E. 399-ben. Szókratészt halálra ítélték, azzal vádolták, hogy nem imádta az isteneket és előmozdította az ifjúságot megrontó új hitet. A filozófusnak védőbeszédet mondhatott a halálbüntetés előtt, méregfogyasztás formájában.
A mentor kivégzése komoly hatással volt Platónra, aki utálta a demokráciát.
Hamarosan a gondolkodó különféle városokba és országokba utazott. Életrajzának ebben az időszakában sikerült kommunikálnia Sokrates sok követőjével, köztük Euklidésszel és Theodore-szal.
Platón emellett kommunikált misztikusokkal és káldeusokkal, akik arra késztették, hogy elragadja a keleti filozófia.
Hosszú utazások után a férfi Szicíliába érkezett. Idősebb Dionysius helyi katonai vezetővel együtt egy új állam megalapítására vállalkozott, amelyben a legfőbb hatalom a filozófusoké volt.
Platón terveinek azonban nem volt a célja, hogy valóra váljanak. Dionysiusról kiderült, hogy despota volt, aki utálta a gondolkodó "állapotát".
Visszatérve szülővárosába, Athén, Platón néhány módosítást tett az ideális államszerkezet megteremtésével kapcsolatban.
Ezeknek a gondolatoknak az eredménye az Akadémia megnyitása volt, amelyben Platón elkezdte képezni híveit. Így új vallási és filozófiai társulás alakult.
Platón párbeszédeken keresztül adott tudást a hallgatóknak, amelyek véleménye szerint lehetővé tették az ember számára, hogy a legjobban megismerje az igazságot.
Az Akadémia tanárai és hallgatói együtt éltek. Érdekes tény, hogy a híres Arisztotelész is az Akadémia szülöttje volt.
Ötletek és felfedezések
Platón filozófiája Szókratész elméletén alapszik, miszerint az igazi tudás csak olyan nem szubjektív fogalmak vonatkozásában lehetséges, amelyek önálló, test nélküli világot alkotnak, együtt élve az értelmes világgal.
A lét abszolút esszenciák, eidók (ötletek), amelyeket nem befolyásol a tér és az idő. Az eidók autonómak, ezért csak őket lehet megismerni.
Platón "Critias" és "Timaeus" írásaiban először találkoznak Atlantisz történetével, amely ideális állapot.
Sinop Diogenes, aki a cinikus iskola híve volt, többször is heves vitákba kezdett Platónnal. Diogenes azonban sok más gondolkodóval vitatkozott.
Platón elítélte az érzelmek fényes megjelenítését, és úgy vélte, hogy ezek nem hoznak semmi jót az embernek. Könyveiben gyakran leírta az erősebb és a gyengébbik nem közötti kapcsolatot. Innen ered a "platonikus szerelem" fogalma.
Annak érdekében, hogy a tanulók időben el tudjanak jönni az órákra, Platón feltalált egy vízórán alapuló eszközt, amely adott időben jelet adott. Így találták ki az első ébresztőórát.
Magánélet
Platón a magántulajdon elutasítását szorgalmazta. Emellett a feleségek, férjek és gyermekek közösségét hirdette.
Ennek eredményeként minden nő és gyermek közösvé vált. Ezért lehetetlen egyetlen feleséget kiemelni Platónban, ahogyan lehetetlen pontosan meghatározni biológiai gyermekeit.
Halál
Életének utolsó napjaiban Platón egy új könyvön dolgozott, a "Mint olyan jó" -on, amely befejezetlen maradt.
A filozófus természetesen meghalt, hosszú és teljes életet élt. Platón Kr. E. 348-ban (vagy 347-ben) halt meg, körülbelül 80 évet élt.