Zsidó példázat a kapzsiságról Remek példa arra, hogy a kapzsiság megfoszt mindentől az embert. Sokat beszélhet erről a sértettségről, de mindenki engedje meg magának az erkölcsöt.
És folytatjuk a példabeszédet.
Mennyit akar
A városban volt egy ember, aki imádta tanulmányozni a Tórát. Saját vállalkozása volt, felesége segített neki, és minden úgy ment, mint az óramű. De egy nap megtört. Táplálni szeretett feleségét és gyermekeit egy távoli városba ment, és egy cheder tanára lett. Héberül tanította a gyerekeket.
Év végén megkapta a megszerzett pénzt - száz aranyat -, és el akarta küldeni szeretett feleségének, de akkor még nem volt levél.
Ahhoz, hogy pénzt küldjön egyik városból a másikba, át kellett utalnia valakivel, aki odament, természetesen fizetve a szolgáltatásért.
Éppen azon a városon át, ahol a Tóra tudós tanította a gyerekeket, egy kisáru szállított, és a tanár megkérdezte tőle:
- Hová mész?
A házaló különféle városokat nevezett meg, amelyek között a tanár családja lakott. A tanár azt kérte, adjon feleségének száz aranyat. A házaló visszautasította, de a tanár meggyőzni kezdte:
- Jó uram, szegény feleségemnek nagyon szüksége van, nem tudja etetni gyermekeit. Ha veszi a fáradságot, hogy felajánlja ezt a pénzt, annyi száz aranyat adhat neki, amennyit csak akar.
A kapzsi házaló beleegyezett, hisz abban, hogy képes lesz megtéveszteni a Tóra tanárát.
- Oké - mondta -, csak azzal a feltétellel: írd meg a feleségednek a saját kezeddel, hogy annyit adhatok neki ebből a pénzből, amennyit csak akarok.
A szegény tanárnak nem volt más választása, és ezt a levelet írta feleségének:
"Száz aranyat küldök azzal a feltétellel, hogy ez a kisáru kereskedő annyit adjon belőlük, amennyit csak akar."
A városba érve a házaló felhívta a tanár feleségét, levelet adott neki és azt mondta:
- Itt van egy levél a férjétől, és itt van pénz. Megállapodásunk alapján annyit kell adnom neked, amennyit csak akarok. Szóval adok neked egy érmét, és kilencvenkilencet megtartok magamnak.
A szegény asszony szánalmat kért tőle, de a házaló kőszíve volt. Süket maradt kérésére, és ragaszkodott hozzá, hogy férje beleegyezett egy ilyen feltételbe, ezért neki, a házalónak minden joga meg volt adni neki annyit, amennyit csak akart. Tehát egy érmét szabad akaratából adományoz.
A tanár felesége elvitte a házalót a város főrabbijához, amely híres volt intelligenciájáról és találékonyságáról.
A rabbi figyelmesen meghallgatta mindkét felet, és rábírta a kiskereskedőt, hogy az irgalmasság és az igazságosság törvényei szerint járjon el, de nem akart semmit sem tudni. Hirtelen egy gondolat támadt a rabbin.
- Mutasd meg nekem a levelet - mondta.
Hosszan és figyelmesen olvasta, majd szigorúan a kiskereskedőre nézett és megkérdezte:
- Mennyit akar magának venni ebből a pénzből?
- Már mondtam - mondta a kapzsi házaló -, kilencvenkilenc érme.
A rabbi felállt és dühösen mondta:
- Ha igen, akkor a megállapodás szerint át kell adnia őket ennek a nőnek, és csak egy érmét vegyen magának.
- Igazságosság! Hol az igazság? Igazságot követelek! - kiáltotta a házaló.
"Az igazságosság érdekében teljesítenie kell a megállapodást" - mondta a rabbi. - Itt fekete-fehéren írják: "Kedves feleségem, a házaló annyi pénzt ad neked, amennyit csak akar." Mennyit akarsz? Kilencvenkilenc érme? Adja vissza nekik.
Montesquieu azt mondta: "Amikor az erény eltűnik, az ambíció elfoglalja mindazokat, akik erre képesek, és a kapzsiság - kivétel nélkül mind"; és Pál apostol egyszer ezt írta: "Minden gonosz gyökere a pénz szeretete".
